Referenciák
Olvasd el sportolóim véleményét
Vincze Veronika
Kamaszkoromban versenyszerűen atletizáltam, a mindennapjaimhoz hozzátartozott a futás, majd hosszú időre elszakadtam tőle.
Miután a lányom kirepült a családi fészekből, érkezett két "szőrös gyerek". Egy ismerősömtől hallottam a HDR-ről, mely egy kutyás akadályfutás, a BASE változata 6 kilométeres. Rögtön megtetszett, hisz egyesíti a régi és az új hobbimat. Tavaly önállóan edzettem rá, teljesítettem is a távot, de a futást nem élveztem, így újra abbahagytam.
Amikor a Facebookon elém került Bakos Dániel posztja, világossá vált számomra, hogy felkészülésemből a SZAKÉRTELEM hiányzott. Újévi fogadalomként elhatároztam, hogy nyáron megkeresem. Június 26-án kezdtük el a közös munkát. Kitűnően felépített edzésterveket kaptam, a visszajelzéseim alapján "ismeretlenül" is jó érzékkel terhelt a tréningek során. Az volt az érdekes, hogy annak ellenére, hogy az edzések folyamatosan nehezedtek, mindegyiknek a végén ugyanazt a jóleső fáradtságot éreztem, mint a legelső alkalommal. Motivált, hogy hétről hétre egyre többet és/vagy gyorsabban futok. Így jutottunk el (a három legkedvesebb edzésemet kiemelve), a 10x 1 perces séta-futás váltogatásától a 6x 4:30 percen át a 45 perces folyamatos futásig. Három hónap munka után a HDR-en vizesen, sárosan, fáradtan, de büszkén és boldogan értem célba négylábú társammal, a tavalyi időeredményünkön 8:30 percet javítva.
Élményeket és kihívásokat ötvöző edzésterveivel Te is felfedezheted a futás örömét! Hívd Danit!
Bálint Matianna
Gyerekkorom óta folyamatosan sportolok, de a futás mindig csak egy vissza-visszatérő "keresztedzés" volt számomra. Lányom születése és egy válás után rendszeresebben kezdtem futni, mert a szenvedésmentes teljesítménytúrázásához, amit két hetente a szabad hétvégéimen csináltam, kevés volt a súlyzós otthon edzegetés. Aztán egy nehéz, szintes teljesítménytúrát feladtam, ilyet sok-sok év alatt egyszer csináltam korábban, ez nagyon megviselt. Ekkor döntöttem el, hogy nem vagyok elég jó hajcsára magamnak, kell egy edző. Egy futóedző. Beszéltem többel is, de nem volt meg a közös nevező. Ekkor jött szembe Bakos Dani... Azt gondoltam még mindig beszéltünk volna, hogy ő az én emberem, mert tritatlonezdőként érteni fogja, hogy nem csak a futás létezik. És jól gondoltam. Kérdezte, hogy mi a célom... félmaraton? maraton? Nem, mosolyogva teljesítménytúrázni legyen az 30, 50 vagy 100 km. Mi az a teljesítménytúrázás? - hangzott el a kérdés.
Aztán megyődtek a közös edzések, szintfelmérés, majd 2 hét próbálgatás, hogy mi megy, mi nem. Szenvedtünk - szerintem mind a ketten. Nem értette a működésem, hogy van az, hogy lassan bármeddig elfutok, de gyorsan nem kell, én meg azt, hogy miért kell gyorsabban futni és mindig meghalni. Aztán összecsiszolódtunk. Elhittem neki, hogy lehet futni 24 fok felett is. Aztán azt is, hogy leszek én gyorsabban is... és így is lett.
Az edzéstervei maximálisan igazodnak az életemhez: 3-4 hétre előre megbeszéljük, hogy mi a túrázós terveim, ehhez igazítja az edzésterhelést, elfogadja, hogy egyik hétvégi gyerekemmel vagyok a másikon pedig túrázni megyek, ezért nincs "hétvégi hosszú", hétközben pedig szinte csak az ebédidőket tudom edzésre fordítani. Jól viseli a hisztiket, a mélypontokat, az egészségügyi kálváriámat, az edzések időben ott vannak a fiókomban,ha kell átbeszéljük, megkapjuk a megfelelő támogatást. Folytatjuk együtt!
Kozma Krisztina
2022. február 2-án írtam Daninak, amolyan utolsó esélyt adva magamnak, hogy ne engedjem el az álmaimat a triatlonnal kapcsolatban.
Kissé dühös és makacs üzenetet kapott tőlem, gondoltam lesz, ami lesz. Hadd lássa bennem azt a konokságot, amivel csinálom, a dacot, ahogy gyakran figyelmen kívűl hagyom a nyilvánvalót is - a Bechterew miatt vacakul rotáló gerincemet, a megrövidült hajlítóimat meg az akkor mindössze 2,9 centiméteres mellkaskitérésemnek köszönhető alig-helyet a levegőnek...
Legnagyobb döbbenetemre csörgött a telefonom. „A BakosDani” hívott. Beszéltünk.
Nem tudom, mit látott meg bennem, talán egy kihívást, de az első pillanattól hiteles volt és azt kereste, miért fog menni minden hendikep ellenére nekem ez az egész, nem azt, hogy miért nem.
Hétfőre már sportolói fiókom volt nála, feltöltött edzésekkel. Így kezdtük...
A közös munkánk eredményeként 2022-ben sikeresen teljesítettem két sprint triatlon és egy duatlon versenyt, hegyi időfutam bringaversenyt érmes helyezéssel és több teljesítménytúrát, futóversenyeket.
Dani abban is maximálisan partner volt, mikor nyilvánvaló őrültségben kértem a segítségét - egyben akartam letekerni a Rapha Festive 500 kihívást, görgőn.
Pulzust, frissítést, taktikát rakott nekem készre alig pár nap alatt, ami hibátlanul működött, így tudtam 23 óra 41 perc alatt kipipálni egy újabb dolgot a bakancslistámon.
A 2023-as triatlon szezonban eddig 2 sprinten értem célba (Keszthely, Fadd-Dombori) és eredményesen teljesítettem életem első olimpai távját is a tatai OB-n.
De a legnagyobb közös sikerünk mégis az, hogy a szekálós, úszószemüveg-telesírós edzéseinek köszönhetően 0,9 centit nőtt a mellkaskitérésem.
Nem kérdés, hogy együtt folytatjuk. Cél a középtáv!
Köszi Edzőbá'!
Bakó Attila
2018 késői tavaszán kerestem meg Danit azzal, hogy egy féltávú triatlon versenyt szeretnék megcsinálni augusztusban, azaz 1900 méter úszás, 90 km kerékpározás, majd a végén egy félmaraton, 21,1 km futás, szeretném, ha felkészítene.
Nulla úszás tudással és úszástechnikával, a medence széléről nézve fogta a fejét; egy jó ismerőse állt mellette, kérdezte, hogy ki van a vízben, és főleg, miért van ott?
A válaszra reagálva nagyon meglepődött az illető, látszott rajta a véleménye: "Ez majd belefullad a tóba a versenyen!" J De jelentem élek és nem fulladtam bele.
Nem volt mese, meg kellett tanulni (3,24 perc/100 méter). A kerékpározás a kedvenc számom, azzal nem volt gondom (azaz szerintem nem volt; 31,4 km/h), a futást meg túl kellett élnem (6:57 perc/km)
2021 végére eljutottunk arra a szintre, hogy a sprint távú versenyeket, a rövid-, közép- és hosszútávú versenyeket is komoly akadályok nélkül teljesítettem, hidegben, szélben, esőben, forróságban.
Én az a fajta ember vagyok, aki rendelkezik olyan eszközparkkal, amivel a kiírt edzéseket megfelelően végre tudom hajtani, az mindegy, hogy pulzus-, teljesítmény-, idő- vagy tempó/sebesség alapján kell végrehajtani a kiírt edzést. Az edző ezáltal "nem is kímél" engem, de a sok edzés, a mindennapi rendszeres mozgásforma, ami szó szerint rendszeres, jól átgondolt, megfontolt, kiszámolt, hozzájárult ahhoz, hogy az első IRONMAN versenyemet bőven 12 órán beül teljesítettem.
Az életmódhoz tartozó étrendkiegészítőkről is tud információval szolgálni, ami holtidőben nem annyira fontos, de versenyszezonban, forró nyári napokon nagyon is az.
Az első versenyemhez képest és a semmi úszásból lett egy átlagos 2:00-2:10/100méter, kerékpározásomból átlagban 38-42 km/h (távolság függő természetesen), a futás pedig átlagban 4:50-5:20/km.
Az elért eredményeimet és a szemmel látható fejlődést köszönhetem Daninak, amihez ugyan hozzájárul a saját kitartásom, de az önmagában nem ér semmit, akkor is kell hozzá egy olyan edző a programjával, ami arra ösztönöz, hogy AKARD CSINÁLNI! Én már akarom csinálni!
Keressétek Őt bizalommal, ha egy megbízható, átgondolt, jól összetett edzésterv alapján szeretnétek eredményesebbek lenni ezen sportok egyikében, vagy mindegyikében.
Farkas Tibor
Katona
Egykori súlyemelőként a sport, a mozgás mindig is része volt az életemnek. Az Ironman táv teljesítésének a vágya néhány éve született meg a szívemben és 2021. elején úgy döntöttem, hogy belevágok. El is kezdtem a felkészülést autodidakta módon, de öt hónap után rá kellett jönnöm, hogy szükségem van egy edzőre, aki mederbe tereli a sok edzésmunkát, amit belefektetek. Június elején megkerestem Danit, hogy augusztusban szeretném megcsinálni az Ironman-t, de eddig csak rövidebb távokat mentem. Dani hamar orvosolta ezt a problémát: rögtön első alkalommal elküldött egy 100 km-es bringázásra, majd miután meggyőződött arról, hogy terhelhető vagyok, nem kímélt. Meglepő módon pont ezt csípem benne a legjobban... ☺
Dani igazi terhelésmester, nagyon ért ahhoz, hogy kit, mikor, mennyire lehet és kell terhelni a kitűzött cél elérése érdekében. Az edzéseredmények alapján pontosan tudja, hogy kiből mit lehet kihozni, s mindezt olyan határozott természetességgel közli, hogy el is hiszem neki, hogy képes vagyok rá. Ekkora terhelést talán még sosem kaptam, mint a felkészülésem utolsó harmadában. Sokszor feszegettem a saját határaimat, de megérte, mert végül célba értem Nagyatádon, s megköszönhettem az EDZŐMNEK, hogy végig hitt bennem.
Herczeg Ákos
Katona
Dani bácsi Ironman távra készített fel, közel egy év alatt, aminek a negyedét külföldön töltöttem, tehát a távolság nem jelent akadályt. Edzői- illetve versenyzői tapasztalata és tudása rendszert és önbizalmat vitt a felkészülési folyamatba. Segítsége és tanácsai nélkülözhetetlennek bizonyuktak, kezdve a táplálkozástól, át a regenerálódáson, szükséges felszereléseken, technikákon, mentális tényezőkön, egészen a versenyzésig.
